Zivatar
2006.08.23. 16:27
Mit nekem hab? mit nekem vész? Én nem félem haragát; Kebelemnek pusztaságán Száz sirokko rohan át.
Rajta, gyorsan evezőhöz, Talpra reszkető legény, Bár toronnyá nő a hullám, A túlpartra szállok én.
Köd borong ott, sűrű ködnek Kétségbarna éjjele, Lány, temetve mindörökre Légyen emléked bele;
Mely ez égő szerelemmel Enyelegve játszhatál, Mely hüséget esküvél, és Ah mely mégis megcsalál.
Rajta, bajtárs, csüggedetlen! Nincsen messze már a part; Bár izzadva, férfiszívvel Mi kiálljuk a vihart.
Im, mi kép leng a ködéjben? Bájoló, mint a tavasz, Szőke fürttel - kék szemekkel - Hűtelen lány! képed az.
Haj, nélkűle nincsen élet! Vissza, izzadó legény, Bár Mátrává nő a hullám, Vissza - hozzá - szállok én!
|