Örök bú
2006.08.23. 16:24
Dunavecse, 1841, ápr. 24.
Tódul a felleg; barna éjbe vonja A látkört, búsul a sötét vidék. Sötét e szív is, hű szerelmem honja, Reá a bú gyászfátyla szöveték.
Nem bírva terhét, a felhő könyekre Fakad, s a rózsa gyüjti gyöngyeit. Megtelt e szív is, könyeim peregve Áztatják arcom hervadt díszeit.
Színekkel tarkaékesen szivárvány Ragyog keletről, szép derű jele. Borúm örök, haj, lánykám nem mosolyg rám Szivárványként, hogy földerítene.
|