Kuruttyó
2006.08.23. 16:17
1
"Hogy fejedre pusztaságot hozzon Isten átka, csalfa, bűnös asszony! Aki által oly sötét gyalázat Vonta éjbe a Kuruttyóházat.
Hittem asszony esküvő szavának, De hiszek már inkább karcsu nádnak, Hogy kerengő forgószél viharja Lenge szálát földre nem csavarja.
Szűzeséged a manó elhordta, Nem köllesz már, hűtelen rosz borda! Nem köllesz, maradj magadra, s engem - Vagy látsz többé vagy sem életemben."
Dörg Kuruttyó s üllőt, kalapácsot És szöget, mit izzadván kovácsolt, Hány a sátor minden szögletébe, S nagy szitokkal ajakán kilépe.
Útnak indul, úgy ragadja lába, Hogy fejér ló sem jutna nyomába. Sír az asszony, a szegény ártatlan, Messze a férj bujdos már távolban.
2
Barna csapszékben Kuruttyó Űl sötéten, Űzni vágyván szíve kínját, Bor kezében.
S korty után korty, haj, de kínja Végtelen hív, Semmikép sem szabadulhat Tőle a szív.
S jő toborzó víg legények Cifra serge, S énekelnek sarkantyújok Összeverve:
"Jöszte, pajtás, közénk, csapj föl Katonának, Szép szolgálni a királynak És hazának.
Életünk vidor, mosolygó Szép halálunk, Ha riadtán trombitának Harcra szállunk.
Itt a markunk, csapj belé, jer Katonának, Szép szolgálni a királynak És hazának!"
S űzi ének, tánc Kuruttyó Nagy bánatját. A garadra önt néhányszor, S - parolát ád.
3
Zajos órák mámora Hogyha széjjellebben, Dúl a régi fájdalom Annál dühösebben. Nyugszik a tánc, hallgat a vig zeneszó, És buvában újra sorvad Kuruttyó.
Tarka, foltos fegyvere Rajt virít a rozsda, S fényesítni oly nehéz Az istenátkozta. "Hej, jobb volna most koholni vasszeget, Vagy heverve nyujtózkodni zug megett."
Nézd, Kuruttyó, nézd ki jő Látogatni téged? Isten engem, oly alak, Mint a feleséged. Ő az, ő! az ártatlan férjhagyta nő. Karján mosolyg nyájas barna csecsemő.
"Ez Kuruttyóivadék!" Mond a kisded apja, És a rajkót és a nőt Kebelére kapja. S vége nélkül, hossza nélkül pityereg. Jókat kacag rajt a víg ujoncsereg.
|