Samről alias Verébről kéne beszélnem, ami nem túl könnyű feladat. Mindenkinek azt tanácsolom, inkább ismerje meg személyesen, megéri.

Hol is kezdjem tehát? Na igen, ha ez már ez művészeti honlap, akkor a műveiről ejtenék pár szót, s csak aztán róla magáról.

Szereti a művészetet, ami igen becsülendő. Ő is, mint sokan, inkább mások műveinek megismerésére, mint saját létrehozására törekszenek, de azért alkot ő is eleget. Versei általában precízek, jól kidolgozottak, s nagyon szépen fejezik ki az érzelmeket. Ilyenek novellái is, de hogy ne csak dicsérjek, mert az nem kenyerem, azt azért megemlítem, hogy –bár az érzelmeket nagyon jól tudja leírni- a helyesírása nem az igazi. De hát ezt nem is várhatjuk el senkitől, csak aki rendszeresen, s már szakmai szinten űzi az írást. Ő inkább hobbiból csinálja ezt.

Rajzai viszont nagyon jók. Nem tudok szakmai véleményt alkotni róluk, mert – őszintén bevallom – nekem semmi tehetségem nincs a rajzhoz. Ő viszont nagyon ügyes, jól választja meg a témát, és jól ki is dolgozza. Élvezet nézegetni a képeit, s engem egy kis irigység is a hatalmába kerít ilyenkor. Persze csupán jóindulatú ez az irigység, s ez csak a csodálatomat fejezi ki.

Nos, miután beszéltem a művészetről, bemutatnám magát a művészt is. Sam az az ember, aki minden esetben őszinte, sokak szerint talán túlságosan is. Én viszont pont ezt kedvelem benne, hisz nem kell félni attól, hogy hazugságon kapjuk.

Úgy tudom tőle, nem sokan kedvelik, s ezt azzal magyarázom, hogy nem sokan veszik a fáradtságot, hogy megismerjék őt. Mikor először találkoztunk, nekem se keltette fel túlságosan a figyelmemet, hisz visszahúzódó, csendes lánynak láttam, s én inkább a többiekkel törődtem. Aztán egy szerencsés véletlen folytán sikerült megismernem igazi jellemét.

Igazából csak az idegenekkel viselkedik visszahúzódóan, s ezt a mai világban meg is érthetjük. Ha valaki van olyan szerencsés, s a barátjának mondhatja ezt a lányt, az megtudhatja, milyen is egy igazi barátság csodája.