Két óra. Szobámban ülök a számítógép előtt. Megy az internet, történeteket olvasok. Ránézek az órára. Rájövök, hogy már csak fél óra van a busz indulásáig.

Két óra hét perc. Összepakoltam, megcsináltam mindent. Már csak ki kell várni, hogy elinduljunk.

Két óra tizenegy perc. Unatkozok. Nem tudom, mit tehetnék még, ami rövid ideig tart, így csak ülök, és nézek az órára. Lassan telnek a percek.

Két óra huszonhárom perc. A kocsiban ülök. A buszmegálló felé haladunk. Nincs kedvem utazni.

Két óra huszonkilenc perc. A buszmegállóban vagyunk. A busznak nemsokára meg kell érkeznie.

Két óra harmincegy perc. A busz már egy perce késik. Hideg van, és esik az eső. Magamban sürgetem a buszsofőrt, hogy lépjen a gázra.

Két óra harmincöt perc. Teljesen átáztam. Kezdek dühös lenni. Jöjjön már a busz!

Két óra negyven perc. A busz befordul a sarkon. Na végre! Mindenem tiszta víz.

Két óra negyvenkét perc. A buszon ülök. Az ülés átázik vizes ruháimtól. Nem tudom sajnálni érte.

Két óra negyvenöt perc. A busz elindul. A padló úszik az utasokról lecsöpögő víztől. Remélem, megy olyan gyorsan a busz, hogy elérjem Győrben a következőt.

Két óra ötven perc. Az ablakból kinézve egy baleset képeit láthatjuk. Egy Opel nekivágódott egy Fordnak. Az Opel vezetője rekedtre üvöltözi magát, pedig nagyon jól tudja, hogy az ő hibájából történt minden. Talán épp ezért.

Két óra ötvenkilenc perc. Elhagytuk Mórt. Bár ezt nehéz megállapítani, mert egy kamion elvitte a táblát vagy száz méterrel az eredeti helyétől.

Három óra nulla nulla. Végre úton.

Három óra tizenkét perc. A buszsofőr valószínűleg kocsmából jött dolgozni. A busz az út egyik szélétől a másikig közlekedik.

Három óra tizenöt perc. A busz vészesen közel kerül az árokhoz. Megbillen, s a rémült utasok azt hiszik, bele is dől.

Három óra tizenhat perc. A busz megmenekül az árokba dőléstől. Egyelőre!

Három óra húsz perc. A sofőr beletapos a gázba. A busz óránkénti 130 km-s sebességgel halad. Ki hitte volna!

Három óra huszonöt perc. A közveszélyes jármű menthetetlenül közeledik egy fa felé. A legtöbben elkezdenek imádkozni. A többiek rekedtre ordítják a torkukat. Én el vagyok foglalva a telefonnal. Fel akarom hívni a szüleimet, hogy elbúcsúzzak tőlük.

Három óra huszonhat perc. Az egyik bátrabb utas félrerántja a kormányt, így a busz fél centivel elkerüli a fát. Sokan fellélegeznek. Korán.

Három óra harminc perc. Átvágunk a bal sávba. Szerencsére nincs ott autó. Még.

Három óra negyven perc. Kordont állítottak a fékezhetetlen busz elé. Kissé gyengére sikerült. Gond nélkül törjük át.

Három óra negyvenöt perc. Az előbbi bátor utas kezd ideges lenni. Mivel elég nagydarab, könnyűszerrel kiemeli a részeg sofőrt az ülésből és helyet foglal. Rátapos a fékre.

Három óra ötven perc. Mindenki a biztonságos talajon áll. Szerintük biztonságos. Ezt a véleményüket azon nyomban átgondolják, midőn egy-vélhetően szintén kissé becsípett-sofőr elüti az egyik volt utast. A kocsi súrolja a bőröm.

Négy óra tizenöt perc. Megérkezik a rendőrség, a mentő és a tűzoltó. Ez utóbbi még egy áldozatot követel, mivel igencsak sietős a dolga. Mint később kiderül, a tűzoltókocsi vezetőjének most született gyereke. Megértjük, és nem szóljuk le figyelmetlensége miatt.

Négy óra harminc perc. Újra a buszon. Bár ez egy másik busz, természetesen másik sofőrrel. Ő legalább nem ivott sokat. Legalábbis még lát. Ez megnyugtatóan hat ránk.

Öt óra nulla nulla. Beérünk Győrbe. Bár útközben letaroltuk néhány ház oldalát.

Öt óra tíz perc. Felcsörgöm szüleimet. Már nem kell aggódniuk. A következő busz sofőrje teljesen józan. Elővigyázatosságból nem említem, hogy félig vak. Jól vagyok. Leszámítva azt a mély vágást a kezemen, melyet a részeg kocsis okozott. A többi utasnál viszont kifejezetten jobban nézek ki. Ám őket legalább bekötözték a mentősök. Igaz, így bepólyálva nem tudnak járni.

Öt óra tizenegy perc. Lélegezni se. Ez abból derül ki, hogy az egyikük sajnálatos módon megfullad. A többi igyekszik megszabadulni marasztaló sebkötéseiktől, de az nem enged.

Öt óra tizenöt perc. Akik képesek járni és lélegezni, s csupán akkora sebük van, mint nekem, azok is inkább a vonat mellett döntenek. Én maradok a busznál.

Hat óra nulla nulla. Megérkezek Mosonmagyaróvárra. Éljen! Vidáman mesélem az esetet. A többiek osztják az épen maradt utasok véleményét. Ők is inkább busszal közlekednek. Mosolyogva rázom a fejem.

Hat óra harminc perc. A hírekben bemondják, hogy a vonat, mely azokat az utasokat vitte, akik megúszták a buszt, kisiklott, s az összes utas, akik a részeg sofőr miatt mentek vonattal, meghalt. A többieknek semmi bajuk.